Az ugye megvan mindenkinek, aki élt már akkortájt, hogy a Magyar Rádióban volt egy műsor hétfőnként, a Kettőtől ötig, ez volt "A" hivatalos kívánságműsor. Nem csak itt, hanem jó sokáig szinte mindegyik zenei programban szokás volt lefordítani a lejátszott dalok címeit magyarra, például a Kettőtől ötigben úgy volt, hogy az egyik műsorvezető, Gálvölgyi János felolvasta a hallgatói levelek részleteit, aztán bekonferálta Stevie Wondertől a „Csak azért hívtalak, hogy megmondjam szeretlek” című felvételt. Persze, nem csak Csodálatos Pistit, Királynőt vagy Modern Beszédet lehetetett a szalagos magnóra rögzíteni (nem, szerencsére az előadók neveit legtöbbször nem fordították le egyébként), hanem bizony filmzenéket is. Dalokat és híres főtémákat. Leginkább eredetiben – máskor viszont magyar szöveggel, ki tudja miért, tán azért, hogy azt már ne kelljen a szerkesztőknek tovább fordítani. És ilyen bizony még manapság is előfordul, mármint az, hogy egy hazai énekes jó ötletnek érzi, hogy mondjuk Ennio Morriconét énekeljen. Mától a Puskinban a Volt egyszer egy Vadnyugat, s tudjuk jól, itt most valami fennkölt anyagnak kéne szerepelnie, de hát olyanok már voltak, és lesznek is reméljük. Mi egy kicsit bedurvulunk. Csak az kattintson, aki nem fél semmitől!

Balázs Klári és a Volt egyszer egy Vadnyugat

A művésznő, ha jól emlékszem, férjének közelmúltban megesett jubiliumi koncertsorozatára találta ki (talán nem először), hogy ő bizony Edda Dell'Orso, s még sok másik kiváló hölgy után szabadon elénekelné a film legérzelmesebb témáját (amely természetesen Jill, azaz Claudia Cardinale karakteréhez kötődött). És nem maradt meg elméleti szinten, hanem adott is az érzésnek. Nem nagyon vannak erre szavak, illetve hála az égnek legalább szavak nincsenek, mármint nem írt a dallamra senki szinkronszöveget.

Korda György és A Keresztapa

És akkor jöjjön rögtön a pókerező hitves. Jó, hát Andy Williams is eldalolta a Love Theme-t, szóval, az ötletet külföldről vettük. Nem tudom, arról mi volt a véleménye Nino Rotának, a népek viszont imádták, mint ahogy a magyarok is. Ezt is. Néha velem is megesik, hogy nézem a filmet, s közben magyarul megy a fejemben, hogy „Gyöngéden ölelj át és ringass szerelem”. Nem vagyok rá büszke, de hát mit lehet tenni.

Soltész Rezső és a Házibuli

A hangosan éneklő táncdalénekesek legbajszosabbika annak idején ugye irtó cuki tartóshullámos frizurája okán is szerzett magának több milliónyi rajongót – és hát azért azt is meg kell jegyeznünk, hogy Soltész Rezső jóval erősebb énekes az eredetit előadó Richard Sandersonnál. De ettől még nagyon jól járt Vic, hogy nem erre a változatra kellett lassúznia.

A Neoton Família és Sandokan

Na, majd pont az a zenekar hagyta volna ki a filmsláger magyarítását, amelyik, ha nem is direktbe, de elég szépen lopkodott külföldi együttesektől, de leginkább az ABBA-tól és a Boney M.-től. Kabir Bedi óriási menő arc volt Magyarországon, tudvalevő, hogy alig fért el a placcon a sokaság, amikor idelátogatott. A tévésorozat főcímdala anno kislemezen is megjelent, rossz pillanataimban még mindig eszembe jutnak azok a családi délutánok, amikor a vendégségnek kellett produkálnom magam, hogy “tengertigrisetámadabanda”, mert anyámék észrevették, hogy titokban énekelgettem a szobámban, s ezt feltétlenül be kell mutatnom másoknak is, hisz milyen aranyos már ez a gyerek. Jó, igaz, akkor nem zavart annyira.

Kovács Kati és az 1492 - A Paradicsom meghódítása

Minden idők egyik legjobb magyar énekesnője minden idők egyik legnagyobb könnyűzenei bűntettét követte el, amikor Vangelis egyébként is könyökig hatolós zenéjére feldalolt egy magyar szöveget. Kovács életművében egyébként nem ez az egyetlen magyarított filmdal, ott van még többek között a Különben dühbe jövünk főcímdala, vagy a Kamaszkorom legszebb nyara című kultmozi slágere, de esküszöm, ezek még szerethetőek is voltak. Viszont az 1492-re nincs bocsánat.

Nyári Károly és a Love Story

Nem az egyébként (is) remek énekes-zongorista Nyári apuka volt az első, aki a romantikus filmzenék egyik legismertebbjét beillesztette a repertoárba, de van egy olyan becsípődésem, hogy időről-időre bűnös vágyat érzek arra, hogy Kívánságkosarat nézzek, zseniális műsor, nem lehet rajta fogást találni. Úgyhogy őt választottam. Na, de nem ez a lényeg, hanem hogy Francis Lai szerzeménye pont annyira giccses és ellenállhatatlan, mint amennyire a könyv és a mozi is az volt. Még Kasza Tibi se tudott ellenállni érzelmeinek, de azt a verziót nem mertem ideágyazni.

+1

A Filmslágerek magyarul-sorozat

A kilencvenes évek elején, amikor mindent lehetett hirtelen, s ennek megfelelően mindenki el is kezdett mindent csinálni orrba-szájba, a magyar kazetta-eladási piacot alaposan felkavarta a Magneoton kiadványa, olyannyira, hogy aztán két folytatás is megjelent belőle. Trükkös volt a termék, mert érthetetlen módon a kazetta (papírtokos!) borítóján angolul szerepeltek a filmcímek, ám belül kegyetlenül magyarul énekeltek. Zámbó Jimmy innentől kezdett nagyon ismert lenni (többek között a Ghost betétdala volt az övé), Gergely Róbert az Emanuelle főcímdalával tartós énekesi karriert indított, Zoltán Erika és Kiki meg a Pomádéval pomádézott. Itt aztán tényleg mindenki a stúdió előterében hagyta a gátlásait, az emberek elkapkodták a válogatások eredeti és kalózmásolatait is, nem akarok itt hazudni, nekünk is megvolt otthon az egész széria. Most a Young Ones című angol musical címadó dalának Gergely Róbert-féle értelmezését rakom ide (eredetileg Cliff Richards és a Shadows adta elő). Csak azért ezt, mert élénken él bennem az élmény, ahogy gyerekkorom falujának kocsmájában ez szól, de nem lehet hallani belőle szinte semmit, mert a pultnak támaszkodva az egyik helyi erősember nosztalgikusra itta magát, hangosan üvölti a szöveget és sír. Na, hát ha másért nem is, ezért nyilván érdemes volt leműfordítani ezeket a dalokat.