2015. okt 13.

Miért is annyira zseniális a Vissza a jövőbe első szinkronja?

írta: Kovács Gellért
Miért is annyira zseniális a Vissza a jövőbe első szinkronja?

rudhona.jpgMint azt minden időutazó jól tudja, csütörtöktől a Corvinban, limitált vetítésszámban látható, s a régi szinkronnal hallható Robert Zemeckis remekműve. Minden idők egyik legnépszerűbb mozija idén ünnepelte harmincadik életévét, de olyan fitt és fiatalos, mintha tegnap ájultunk volna el tőle először. Na de miért is szabadulnak el a boldogság hormonjai és kezdenek féktelen rokkendrollba, ha szóba kerül az úgynevezett eredeti, 1987-es magyar változat?

Tulajdonképpen nem bonyolult a válasz. Egyrészt, akkortájt még bőven csillogott a honi szinkron aranykora, számos olyan magyar verzió készült a nyolcvanas években, melyeket ma klasszikusként emlegetünk. A Magyar Szinkron- és Videovállalat nevével éppen hogy ismerkedett a szakma, hisz 1986-ig a Pannónia Filmstúdió neve visszhangzott mindenki fülében, ha szinkronról esett szó – de ezek csak szavak voltak a szélesebb közvélemény számára, hiszen a minőség valóban önmagáért beszélt. Aki kicsit is foglalkozott a szinkron történelmével, bizonyára hallott már nosztalgikus sztorikat arról, hogy régen mennyivel ráérősebb, s egyes vélemények szerint alaposabb is volt szinkronkészítés. A stáb a felvételek előtt néha többször is megnézhette a filmet, átbeszélhették egymást közt, elsősorban persze a rendezővel, s eleve több idejük volt a munkálatokra. Vagyis, kicsit leegyszerűsítve, közel úgy készülhetett a társulat egy-egy szinkronmunkára, mint egy színházi előadásra vagy filmforgatásra.

Hogy ez miképpen volt a Vissza a jövőbe esetében, arról remélhetőleg Kiss Beáta szinkronrendező mesél majd október 18-án a Corvinban, a rajongói találkozón, de én arra tippelek, hogy nem csak a ráfordított idő múzsája segített abban, hogy ennyire frankó lett a végeredmény. Elvégre, szöszölhettek volna akár évekig (elméletileg lett volna rá idejük, hisz Amerikában a filmet két évvel korábban mutatták be), de ha nem lett volna mindenki ihletett állapotban, aligha szeretnék a népek ennyire ezt a verziót. Gondoljunk csak bele, milyen különleges dolog is ez: van az a Vissza a jövőbe, amit az egész világ ismer, s van az, amit csak mi, magyarok. És nekünk ez az igazi!gli9j2lyxntri8xd3qwn.jpgVannak kiváló szinkronok, s vannak azok, melyek a megfelelő művészi alázattal, de felszabadultságban talán még rá is licitálnak az eredetire. Itt pontosan erről van szó: minden hangon érződik, hogy a résztvevők mennyire élvezték a munkát – persze bizonyítékaink nincsenek erre, de tessék csak belehallgatni a 2002-es DVD-megjelenéshez készített második szinkronba, s nem csak a dramaturgiai és keverési bakik miatt lesz nyilvánvaló, hogy a jó vicc elsütéséhez hasonlóan egy bravúros szinkront is csak egyszer lehet megcsinálni az életben. Bár Kiss Lajos szinkronrendező a két főszerepben, vagyis Marty McFlyként és Dr. Emmett Brownként Rudolf Pétert és Rajhona Ádámot instruálta, de hát eltelt 15 év, s a rutin maximum a reflexeket hozhatja vissza, az egyszeriséget nem teheti megismételhetővé.

Ahhoz a teljesítményhez a fiatalabb Rudolf Péter kellett. A 28 éves. Persze, a jó színész megold mindent, viszont a rácsodálkozást nem hozhatja vissza. S ugyanez igaz az akkor 44 esztendős Rajhona Ádámra. Az 1987-es szinkronnak ugyanis egyik legnagyobb erőssége, hogy a nézőnek az az érzése: a magyarítók nem csak illúzióként, hanem tényleg velünk együtt, a játékidő előrehaladtával csodálkoznak rá a film játékosságára, humorára, fantáziadús meseszövésére. Lehet, hogy csak azért érezzük ezt, mert ezt szeretnénk hinni, de tényleg van valami egészen varázslatos ebben a matériában. Talán a felismerés, hogy kincset találtunk, együtt találtuk, s mennyire csudaklassz már könyékig turkálni benne!

Sarodi Tibor pontos, de kellőképpen energikus magyar szövege mellett a szereposztásra is kereshetnék meglepőbb jelzőt, mint a tökéletes, de nem akarok. Sőt, igazából azért is jó ez, mert néha a meglepő lesz aztán a tökéletes. Ott van például George McFly magyar hangja, Zsótér Sándor, aki dramaturg szakon végzett anno, s bár a mai napig szokott játszani is, igazából színházi rendezőként világhírű. Ugye mindenkinek megvan a nevetése? Sokféle szinkronszerepben nem igazán tudnám őt elképzelni, de ezt egyszerűen neki találták ki. Illetve neki találta Kiss Beáta.

A többi mellékszereplő is egészen remek, Götz Anna csodásan hozza a a kiégett anyukát, majd fiatalságának üdeségét megkapó kedvességgel adja oda a gimnazista Lorraine-nek, Sipos András pont annyira élvezetesen tapló Biff Tannen, mint amennyire a 2007-ben elhunyt színész-zenész mestere volt az ütős hangszereknek. Valahogy mindenki, de legalábbis a legtöbben kicsit mást csináltak e szinkron szereposztásában, mint amit szoktak – de hát maga a film se volt éppen szokványos. Azt hiszem, ebben is megegyezhetünk.

Még egyszer mondom tehát, EZZEL a fantasztikus szinkronnal tér vissza a moziba a Vissza a jövőbe! Magasságos egek, mi ez, ha nem szenzáció?

Szólj hozzá

buli klasszikus corvin original version