Tegnap, magyar idő szerint éjjel tizenegy körül véget ért az Orosz Filmhét a Puskin Moziban. Érdeklődésben nem volt hiány, amit ezúton is nagyon köszönünk, esténként szépen kígyózott a sor a pénztár előtt, itt élő oroszok és magyarok vegyesen, jó az ilyet látni – mármint a sort és a vegyülést is persze. Ahogy a beharangozókban is ígértük, s az ígéret szép szó ugye, öt darab, Magyarországon még nem vetített film szerepelt a programban, háromhoz vendégek is érkeztek.

A nyitófilm a Drága mama! volt, melyben egy fiatal felnőtt fiú szerelmes lesz, de ez az anyukának nagyon nem tetszik, mert szeretné a szoknyája mellett tudni a srácot. Jellegzetesen orosz, cirkuszi humorú, harsány vígjáték. A producertől, Jekaterina Filippovától megtudhattuk azt is, hogy nem csak azért volt számára érdekes az ötlet, mert az alaphelyzet klasszikus (tehát mindörökké érvényes és számtalanszor feldolgozható), hanem azért is, mert a rendező egészen konkrétan a saját életét írta át elszabadult bohózattá. Sőt, Jaroszláv Csevacsevszkij anyukája állítólag pont ugyanúgy szokott visítozni rendező fiával, mint ahogy ezt a filmben is tette a drága mama (mármint nem az igazi, hanem a filmbéli). Klassz lett volna erről eredeti felvételeket is látni, ilyennel azonban nem tudott a producer szolgálni.

Az Intim helyek barátságos hosszúságú (szűk nyolcvan perces), ám annál bizarrabb dramedy, ami kábé olyan, mintha a (nagyon) Rövidre vágva és a Boldogságtól ordítani találkozott volna Oroszországban, s együtt lestek volna be titkos zugokba. Alekszej Csupov is bőséggel merített a valóságból. Egy néző kérdésére válaszolva a film rendezője, egyik főszereplője és írója elmondta, hogy az apró – hol pikáns, máskor meg csak egyszerűen szomorú – középosztálybeli vívódások jó részét ismerősei történeteiből kölcsönözték. A producer Julia Miskinene megküzdött a költségvetés megteremtésével, elmondása szerint egy ilyen mozira roppant nehéz pénzt szerezni Oroszországban, nekik mégis sikerült: az Intim helyek kizárólag magánpénzből készült.Ella Omelcsenko, aki rendezőként és producerként is jegyzi a Pácienseket, nagyon nem értett egyet azzal, hogy filmjének lenne győztese. Mármint ami a szereplőket illeti: a történetben ugyanis a vallás és a tudomány harcol egymással, méghozzá nem csak szimbolikusan. Az egyik sarokban egy elhivatott pap, akihez a feleség jár tanácsadásért, a másikban pedig egy cinikus pszichiáter, aki a férjnek próbál okosakat mondani. Omelcsenko szerint a film végére mindenki megváltozik, mindenki veszít, s ő nem gondolná, hogy van értelme különbséget tenni köztük, ő nem ítélkezik.

(Igaz, a beszélgetés vége felé, amikor a közönségből egy hölgy feltette a rendezőnek a kérdést, hogy jár-e pszichiáterhez, azt válaszolta, hogy nem jár. Áltudománynak tartja, szerinte nincs értelme az ilyesminek.)

fotók: Szilágyi Nóra