Napokon belül mozikban a Berlinben kétszeresen díjazott, szép és hatásos 45 év, melyben Charlotte Rampling a címbe emelt szép hosszú idő után szembesül azzal, hogy filmbeli férje, azaz Tom Courtenay emléket őrizget egy régi-régi, szó szerint hibernált szerelemről. A házasság sose volt fáklyásmenet, pláne nem a mozitörténetben, ahol a túlcukrozott romkomos marcipánfigurák mellett bőséggel találhatunk olyan férjeket is, akikről az gondolta az asszony, hogy jól ismeri – pedig hát a fenéket! Íme 7 darab, a 45 évben láthatóhoz képest jóval szélsőségesebb példa erre.

Gázláng (1944)

Az ember lánya nagyon gazdag és hozzámegy Charles Boyerhez, aki meg nem annyira. Az ember lánya gyönyörű és Ingrid Bergman. És nem érzi jól magát. Ennek megvan az oka. De aztán minden jóra fordul – mert egy nyomozó, aki Joseph Cotten, jóra fordítja. Hatásos színdarabból míves, időálló filmváltozat.

Egy ágyban az ellenséggel (1991)

Az ember lánya Julia Roberts és hozzámegy Patrick Berginhez, tetszik tudni, ő a másik Robin Hood a kilencvenes évekből – az, amelyik nem a Kevin Costner. De itt nem a tolvajok, hanem a szemétláda nőverők hétköznapi fejedelme. Az asszonyka megszökik, ő meg utána. Közepes thrillerecske, csodálatos Julia miatt mégis nézhetőbb, mint a téma legtöbb tucatfilmje.

A lányom nélkül soha! (1991)

Sally Field, aki akkor még nem volt olyan idegesítő, mint amilyen később lett, hozzámegy a filmben iráninak mutatkozó Alfred Molinához, aztán el is megy vele oda, mármint Iránba, gyerekestül. Egy ideig minden szép és jó, vagy hát nagyon rövid ideig, mert a papa otthon már nem lesz annyira nyugatias, mint Amerikában volt. Kissé demagóg, viszont igaz történetből íródott, nagyon sikeres könyv alapján készült, kissé demagóg dráma.

True Lies – Két tűz között (1994)

Na, egy könnyedebb példa! Az ember lánya a sikolykirálynő Jamie Lee Curtis, akinek nem tűnik fel, hogy miért olyan izmos a férje, aki Arnold Schwarzenegger. Hát azért, mert titkosügynök. Kár, hogy nem szólt neki a papa, mert mint kiderül, csípte volna a dolgot, hiszen egy szélhámos pont azt hazudja a nőnek magáról, hogy titkosügynök. Schwarzi ügynöknek ez nem tetszik, ezért leckéztetné az asszonyt, ám közben meg a terroristákat is le kéne győzni, ami nem egyszerű, még neki se. James Cameron eléggé szórakoztató remake-je a Titkolt titkos ügynök című francia semmiségből.

Temetetlen múlt (2000)

Az ember lánya hozzámegy Harrison Fordhoz. Az ember lánya örül. Ő Michelle Pfeiffer. Élnek, éldegélnek, aztán, mivel a rendező, Robert Zemeckis is úgy akarja, az ember lánya képzelegni kezd, vagy szellemeket lát, vagy ki tudja. Illetve, a múltnak mélységes tava az nagyon tudja, ami majdnem feneketlen ugye! A dilemma hasonló a Gázlángban tapasztaltakhoz (nem véletlenül) – bár a film korabeli előzetese már akkor elárulta a pojént, amikor még nem láthatta senki a filmet.

Véres románc (2010)

Peter Parker egykori csaja hozzámegy Ryan Goslinghoz. De Kristen Dunst pechére a kortárs amerikai színészek egyik legvonzóbbja, ebben a nálunk mozikban méltatlanul nem forgalmazott filmben David Marks bőrébe bújt, aki bizony arról híres, hogy… Na de nem mesélném el miről, hisz erről szól a történet!

Holtodiglan (2014)

Maradjunk annyiban, hogy Rosemund Pike hozzámegy Ben Affleckhez, aztán évekkel később eltűnik. A férjecskének a szeme se áll jól, legalábbis a média hamar asszonygyilkost csinálna belőle – belőlünk meg ámuldozó nézőt csinál David Fincher, úgyhogy a regényadaptáció végére azon kapjuk magunkat, hogy teljesen le vagyunk nyűgözve, de azért eléggé kényelmetlenül is érezzük magunkat. És elég élményszerű ez a kettő így együtt.