Azért az mégiscsak komolya esemény a magyar irodalmi életben, ha egy regényünket brit filmesek adaptálják és viszik moziba, szerte a világban. Dragomán György 12 évvel ezelőtt megjelent A fehér király című elbeszélése szerkezetileg, ha akarom, novellafüzér, ha akarom, regény; a struktúra nem ismeretlen, Bodor Ádámmal kezdődően legalább is Háy Jánosig többen is dolgoztak rajta a ’90-es évektől kezdve, hogy e határokat elmosásával hozzák zavarba a szakírókat. Az alkotók – Alex Helfrecht és Jörg Tittel, akik egyébként házasok és ez az első nagyjátékfilmjük – a fejezetek közötti hegesztések nyomait simára dolgozták, nem törekedtek semmilyen elbeszélői különcségre (Dragomán szövege ráadásul oldalakon át ívelő mondatokból áll), teljesen hagyományos narratívájú forgatókönyvvé gyúrták át az alapanyagot. Ám nem ez a legradikálisabb változtatás a könyvhöz képest, hiszen az egyik médium sajátos megoldásait nem is lehet számon kérni egy másikon. Ennél sokkal szembetűnőbb viszont, hogy Dragomán saját gyerekkorának helyszínét és idejét (’80-as évek, Ceauşescu-diktatúra), még ha nem is találunk oly sok konkrét utalást rá a regényben, a film teljes egészében partvonalon kívülre helyezte és egy vegytiszta disztópiává alakította a cselekményt. Nem annyira ördögtől való ez, hiszen épp az említett szűken mért konkrétumok miatt A fehér király valóban alkalmas rá, hogy az ember oda helyezze, ahová akarja, s a rendezőpáros élt is ezzel a lehetőséggel. Így lett ez a nevén nem nevezett ország egy személyi kultuszon alapuló agrár-ipari autokrácia, ahol azonban a rendszer kiváltságosainak életét sci-fibe illő technológia színesíti. Miközben lezajlanak mindazon események, amelyeket Dragomán megírt, csak nem pont úgy, nem pont ott és nem pont azokkal.

Kétségtelen, hogy a kortárs irodalom egyik ilyen kiemelkedő sikerű regényéből young adult filmet készíteni – ez nem feltétlen volt benne a pakliban. Pedig úgy áll a helyzet, hogy A fehér király filmváltozata legalább annyira eszünkbe juttathatja Az éhezők viadalát, mint a saját irodalmi ősét. De hogy érdekes vállalkozás, abban talán megegyezhetünk. És nem is akárkik adták hozzá a nevüket, első sorban ugye Jonathan Pryce, aki a disztópikus filmek egyik legnagyobb jelentőségű darabjában, a Brazilban is szerepelt 1985-ben. Azt nem tudhatjuk, hogy volt-e ennek bármilyen szerepe abban, hogy felkínálták számára ezt a karaktert, vagy puszta véletlenről van szó, s ezzel az alkotás már olyan utalásokat is kitermelt, amelyek nem is voltak tervben. Utólag viszont jól mutat egy elemzésben.

Dragomán György egyébként maga is cameózik egyet a filmben, igaz tömegjelenetben, de ki lehet szúrni - nem írom le, hol, tessék figyelni! Az író ugyanakkor elmondta, hogy ezen túl nem volt sok ráhatása a munkafolyamatra és nem is akart volna belefolyni, hiszen az ő munkája a regénynél véget ért, amit pedig a filmesek megálmodtak, egy egészen más alkotás. Ami ugyanakkor mégiscsak öregbíti az ő és A fehér király hírnevét, eljuttatja olyan közönséghez, amely talán eddig nem találkozott a könyvvel, s nem csak külföldön (jegyezzük meg, hogy a regény így is vagy harminc nyelven megjelent már), de biztosak lehetünk benne, hogy idehaza is még többen fogják felfedezni maguknak ezt a rendkívül magával ragadó szöveget. Mindenesetre Dragomán György azt is elmondta, hogy ha irodalom órán szóba kerül A fehér király, bajban lesz az a diák, aki pusztán a film megtekintésével akarja kipipálni a dolgozatot.

Hol és mikor játsszák? Klikk ide>>

A fehér király / The White King
89 perc, 2016, feliratos
Rendező: Alex Helfrecht, Jörg Tittel
Szereplők: Lorenzo Allchurch, Olivia Williams, Jonathan Pryce, Greta Scacchi, Fiona Shaw, Agyness Deyn, Ólafur Darri Ólafsson
Forgatókönyv: Dragomán György regényéből a forgatókönyvet írta: Alex Helfrecht, Jörg Tittel